Túlingerlődött gyerekek, akik hamarabb találkoznak filmekkel, ronda beszéddel, internetes dolgokkal, mint hogy értenék azt. A túlingerlődés viszont viselkedési zavarokkal jár. Ráadásul értékrendek is módosulnak, hiszen mivel ezeket a hatásokat a legritkább esetekben követik magyarázó, értékelő beszélgetések, ők dolgozzák fel, segítség nélkül, nem megfelelően értelmezve a dolgokat. Vannak kötelezően programokra mászkálások, túlzsúfolt játszóházak, a babzsákokon alvó, mobilozó apukákkal, vannak áruházakban délelőtti programként vásároló babakocsit toló anyukás csoportok, örökké túlhajszolt, megállni, leülni, önmagukba elmélyedni, nyugodtan játszani képtelen gyerekek. A túl sok inger agressziót vált ki. Koncentráció zavarokkal jár és ezt a feszültséget másokon vezetik le a közösségben. Fáradtak, kialvatlanok és frusztráltak. Az sem segít, hogy egyre kevesebb a korlátozás a családokban. Látok családokat, ahol teljesen eltűnt már az, hogy rászólunk a gyerekre ha nem megfelelően viselkedik. Elvesztek a szülői ráhatások. Amikor a szülő nem is veszi észre, hogy a gyereke rondán beszél, hogy nem tud viselkedni, hogy fáradt és hogy valójában komoly segítségre szorul. Eltűntek a közös családi vacsorák, ahol mindenki elmondhatja mi történt vele a napfolyamán, nincsenek nyugodt összebújások, olvasások, beszélgetések. Nincsenek határok szabva- a szülőknek nincs magánéletük, mert a gyerekek mindenbe belenézhetnek, felnőtt beszélgetésben résztvevők, szülők telefonjait felvehetik, üzeneteit simán elolvashatják. És utána a szülő meglepődik azon, hogy a alsó tagozatos gyereke megzsarolja és ő tehetetlen, mert a gyerek feltételeket szab, érzelmileg sarokba szorítva tulajdon szülőjét. Hova tartunk, amikor 8-9 éves gyerekek szülei széttárják a karjukat és azt mondják, amikor közlik velük, hogy gond van a gyerekkel, hogy nem tudnak mit csinálni, hogy nincsenek hatással saját gyerekükre. Pedig fontos lenne, hogy tudjunk tenni, hiszen a gyerekek ilyenkor bizony segítségre szorulnak. Mert valami nincs rendben. Valami nem jó módon működik és ez minél hamarabb tisztázódik annál nagyobb esély van arra, hogy sikeres, boldog, kiegyensúlyozott felnőtt lehessen és képes legyen majd a saját gyerekeit segíteni. Ha nincs rendbe téve a probléma mindenki frusztrált, a szülő alkalmatlannak érzi magát, kétségei vannak, a gyerek viselkedési és értékrendi problémákkal küzd, hogyan is lenne minden rendben? Nem attól boldog egy gyerek, hogy mindent ráhagynak. Sőt, ha nincs mögötte biztos szülői magatartás, akkor hogyan bízhatna meg a szülőjében, hogy az képes lesz neki segíteni, ha problémája van? Ha nem is veszik észre, hogy nem érzi jól magát? Ha tehetetlenek már kiskorában? Ha a szülő a szülői feladataiban is bizonytalan, akkor hogyan lehetne egy biztos bázis a gyerek mögött?
A jó hír, hogy sosem késő felderíteni a problémák, a tehetetlenség érzés okait. Mindig van megújulásra lehetőség. A Kreatív Élet Műhely tavaszi sorozatában a szülő-gyerek kapcsolatról fogunk beszélgetni. Ismét lesz szó kamaszokról, szuperérzékenységről, kommunikációs csapdákról és legfőképpen a megoldási lehetőségekről. Az adott témák az alábbi linken lesznek meghirdetve: https://www.facebook.com/kreativeletmuhely
Aki egyénileg szeretne tanácsadásra jönni vagy családi mediációra jelentkezne az alábbi honlapon találja az elérhetőséget: www.kreativeletmuhely.hu
