Az ember életében sokszor vannak olyan időszakok amikor összecsapnak a feje fölött a hullámok, amikor úgy érzi, hogy csak úgy futnak a napok és mégsem jut előbbre. Amit már sokszor mondtam embereknek, időnként nem baj, ha az ember teljesen nullán érzi magát. Hagyni kell időt arra, hogy sajnáljuk egy kicsit önmagunkat, ilyenkor nem kell semmit sem várni önmagunktól, csak kifuttatni ezt az érzést,(persze ez az állapot nem tarthat évekig) és helyet adni egy belső intenzív elmélkedésnek. Van idő amikor meg kell állni és átgondolni: hol vagyunk, mi történt, merre tartunk és leginkább: mit szeretnénk elérni?
Az, hogy ezeket a célokat, élethelyzet váltásokat hogyan lehet jól összerakni: egy jó coach ebben nagyon sokat tud segíteni. Segít úgy, hogy nem ő oldja meg a feladatot. Az útját mindenkinek önmagának kell végigjárni. Olyan tényleg, mint egy jó edző. Mint amikor a fiamnak megmutatja az edzője, hogy hogyan kell jól gátfutást csinálni. Leteszi a gátakat, megmutatja a lehetőséget, a technikát, de az utat már a gyereknek kell végigcsinálni. A cél őrá vár.
A célba érés akkor ad igazán kielégítő érzést, ha azt önmagunknak köszönhetjük.
Life- és business coaching a célok eléréséért: http://www.kaukusz.hu
És egy fotó az egyik példaképemről: A nagymamám, aki 1928-ban éppen célba ér. Sokat tanultam Tőlük ( a nagypapámmal együtt) arról, hogyan lehet ember maradni a legnehezebb élethelyzetekben is. Hogyan kell túlélni. És nekik is mindig voltak céljaik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése