Sokat gondolkoztam ez előtt a bejegyzés előtt, hogy merjem-e. De ez a blog a szakmai ajánláson kívül, az én tapasztalataimról, és az életünk útjairól is szól. Amely sokszor nem könnyű. Mindenki megkapja kisebb-nagyobb csomagját. Ki előbb, ki később de valamikor az élete során mindenki találkozik veszteséggel. Én jó nagy csomagot kaptam. A veszteség sok formáját és legvégső formáit kaptam meg elég hamar, és sok variációban. Ezért ha meséltem valahol az életemről, mindig jött a kérdés: és ezt hogy lehet túlélni? Igen, vannak akik ennél már sokkal kisebb tehertől is összeroppanak, vannak akik az élet legnagyobb pofonjaiból tudnak úgy továbblépni, hogy egy teljes életet építenek fel újra. Az út, amelyet egy veszteség után végigjárunk nem könnyű, sok kitérője van, sok botladozáson esik át az ember mire feleszmél és rájön, hogy merre is haladjon. Én is végigmentem sok mindenen- sok téves út is volt benne, de azért mindenhonnan csipegettem fel útravalót. De egy dolog minden útkereső közös jellemzője: célja van. Csak és kizárólag úgy lehet felállni, továbblépni ha célokat tűzünk ki magunk elé.
A veszteség nem is minden esetben a legvégső veszteséget jelenti. Amikor kapcsolódunk emberekhez, kötődést alakítunk ki. Ez a kötődés amely létrejön kötelék kialakulásához vezet, alapvető emberi szükségletünk, kivéve, ha magányosan és elszigetelődve szeretnénk élni. Aki sikeres, annak jellemzője, hogy könnyebben tud köteléket- kötődést kialakítani. Amikor egy munkahely nem válik be számunkra, ott valószínű, hogy ez a kötelék nem tudott kialakulni. Nem tudtunk egymásra hangolódni, nem lett inspiráló a környezet. De még ha ki is alakul, akkor is az emberi kapcsolataink változnak, és természetes része, hogy a változás leválással (szeparációval) jár, amely egy elválást, gyász folyamatot indít el. Hangsúlyozom, hogy bármilyen kötelék (barátság megszakadás, házasság felbomlása, munkahely elvesztése, egy szeretett háziállat elvesztése) mind gyász folyamatot indít el. És ahhoz, hogy újabb célokat, terveket tudjunk kialakítani, újabb kötődéseket létrehozni, bizony ezt a gyász folyamatot végig kell vinni. Saját, súlyos tapasztalatom, hogy a gyász folyamatot nem lehet elsumákolni. Annak idején egy szakember azt mondta nekem, hogy kb. 3 év. Én azt mondom, hogy ez egyénileg változik, de muszáj végigélni, mert különben mindenféle lelki betegség alakulhat ki. (Az elménk átverhetetlen, tudja, hogy valójában belül mi játszódik le, még ha nagyon jól leplezzük akkor is).
És most egy kis szakirodalmi segítség: George Kohlrieser: Túszok a tárgyalóasztalnál c. könyve volt az amely, számomra legjobban összegezte és megértette velem a saját úton átélt gyász folyamatomat. Nem szó szerinti felhasználással, de az ő könyve segítségével szeretném az alábbi nagyon fontos gondolatokat összefoglalni, hogy mindenki aki éppen változást, elszakadást, újrakezdést él át, tudja, az utat érdemes végigjárni.
8 fázisa létezik a gyász folyamatnak:
1. Tagadás
Ilyenkor a gyászolástól védik magukat az emberek. Ez a tagadás, bizonyos esetekben érthető, és normális, de ha sokáig elhúzódik romboló hatásúvá válik. Az érzelmek elfojtásával képtelenné teszik magukat a kötődésre és új kötelékek, és ezáltal új célok, kapcsolatok kialakítására.
2. Tiltakozás és harag
Az emberek nem akarják feladni azt, ami jó, ami biztonságot, vigaszt nyújt számukra, vagy amihez kötődnek. Az, hogy mihez kötődünk különböző, nemcsak társunkhoz, hanem kötődhetünk egy tárgyhoz, állathoz, helyszínhez, munkához...stb. Ezek adják számunkra a biztos bázisunkat. Elvesztésükkel járó tiltakozásunkkor keletkezett dühöt, haragot nagyon fontos, hogy tudjuk kezelni és ne csapjon át fizikai agresszióba.
3. Szomorúság, hiányérzet és vágyódás
Ez a sírás időszaka. Amikor valóban, fizikailag is meggyászoljuk a veszteségünket.
4. Félelem vagy rettegés
Befeléfordulás, önelemzés időszaka, amikor ráébredünk elszigeteltségünkre. Ilyenkor ez egy mélyen építő folyamattá is válhat, újra foglalkozunk önmagunkkal, rádöbbenünk kik is vagyunk valójában. A gyász nem történhet magányosan, családra, társra, közösségre van hozzá szükség. Amikor ismét képesek vagyunk beszélgetni érzéseinkről, elfogadni a segítséget, másokhoz nyíltan közeledni akkor ezzel a kapcsolódással már kifelé fordulunk- újra képessé kezdünk válni a kötelékteremtésre.
5. Mentális és emocionális elfogadás
A továbblépéshez alapvető fontosságú pillanat, amikor elfogadjuk a veszteségünket. Folytatni tudjuk életünket. Késznek kell lennünk mindent elengedni, még azokat a dolgokat is amelyek létfontosságúak számunkra, és tudnunk kell új kötelelékeket kialakítani. Ha ezt megértjük, nagyobb az esélyünk arra, hogy egy sokkal teljesebb életet élhessünk.
6. Újrakötődés és megújulás
Az új kötelékek kialakításának képessége segíti a testi-lelki jó közérzetünk kialakulását. Kapaszkodó egy új életszakaszhoz. (Nem élhetünk örökké rettegésben azért mert pl. egy állást elveszítettünk mi lesz ha megismétlődik- akkor képtelenek lennénk új álláshoz jutni.). Egy érdekes gondolat a könyvből: "Tudjuk, hogy a második házasságok válási aránya magasbb, mint az elsőké. Úgy tűnik, hogy akik közvetlenül válás után kötnek házasságot, igazából nem az új partnerrel teszik azt. A korábbi partner pótlékával házasodnak, és konfliktus esetén újraaktiválódik az előző kapcsolat gyászfolyamata."
7. Megbocsátás
A legfontosabb része a gyógyulásnak- felszabadulnak az energiák, újra képesek vagyunk adni és elfogadni.
8. Hála
Hálát akkor tudunk érezni, ha megéltük a köteléket. Akkor lehetünk boldogok ha valójában éljük az életet, ha történnek velünk a dolgok. És ezért a történésért hálásak lehetünk. Ha képesek vagyunk hálát érezni azért, hogy megélhettünk dolgokat, még ha fájdalmas része is volt, akkor tudjuk végigjártuk az utat- és képesek vagyunk újra előretekinteni.
És a lényeg, amely sokat segít:
" A gyász elengedhetetlen az ember számára ahhoz, hogy ellenálló legyen, továbbmenjen, megerősödjön, és megtalálja személyes hatalmát. Személyes hatalmunk megérzése, az életöröm újbóli megtalálása azt jelenti, hogy túl vagyunk a gyász folyamatán."
Life-coaching tökéletes segítséget nyújt az új célok, az új élet felépítésében. Segít abban, hogy újra képesek legyünk jól működő kötelékek kialakítására. Aki úgy érzi, hogy itt az ideje a továbblépésnek:
http://www.kaukusz.hu
