Szuperérzékenység és családi mediáció

Fura világban élünk. És ebben a fura világban élnek közöttünk, velünk ehhez a világhoz sokkal nehezebben, illetve teljesen másként viszonyuló, az átlagnál sokkal érzékenyebb felnőttek és gyerekek. Én most egy kicsit a gyerekekről szólnék. Gyakorló szülőként, és tanácsadó, támogató szakmát tanult emberként is látom, milyen nehéz dolguk van a gyerekeknek, akik egy kicsit mások. Én kaptam a sorstól és örökké hálás vagyok ezért, ilyen szuperérzékeny gyereket. Hihetetlen sok mindenre megtanított.
Ma, amikor a fiúkat keményre, minél "machósabbra" nevelik, ha nevelik egyáltalán, egy ilyen gyermeknek nem könnyű. A szülőknek bizony nehéz megérteni és nehéz szót érteni egy olyan gyerekkel aki elüt az átlagnál. Főleg ha a szülő maga nem tartozik a szuperérzékeny kategóriába. Pedig meg kell tanulni a hozzávezető utat, mert különben teljesen elveszíthetjük vele a kapcsolatot.
Ezeknek a gyerekeknek sok sajátos, egyénenként változó tulajdonságaik vannak, amelyek lelkileg érzékenyebb alkatukból adódóan akár fizikális tüneteket is tudnak produkálni. Nem feltétlenül, és nem minden gyerek szuperérzékeny aki ezek közül valamelyikkel rendelkezik. Akinél halmozottan előfordul, ott már jó esély van rá. Teljesség igénye nélkül néhány jellemző: nem bírják hangzavart, az éles hangokat. Rosszul érzik magukat a tömegben. Pillanatok alatt mérik fel egy csoportban a gyerekeket, hihetetlen részletekig menő jellemzéseket tudnak adni róluk, olyan életkorban is: 4-5 évesen, amikor a legtöbben még a saját érdekeik érvényesítésével vannak leginkább elfoglalva. Általában van egy kedvenc témájuk, hobbijuk. Sőt kell is, hogy legyen mert ez nagy segítség számukra. Utálják a szúrós, durvább anyagból készült ruhákat, zavarja őket a ruhacímke. Sokszor érzékeny a bőrük, hajlamosak allergiára. Jellemző, hogy az átlagnál jóval nagyobb igazságérzettel rendelkeznek, nagyon megviseli őket az összes igazságtalanság, még akkor is ha nem velük, hanem akár egy általuk nem is kedvelt társukkal történik az.  És itt a lényeg: ez az a pont, ami nagyon-nagyon fontos, hogy megértsük és rájuk hangolódjunk. Ezekre a gyerekekre óriási szükség van, ők azok, akik egy keretet, példát, féket tudnak mutatni egy közösségen belül. Abszolút lehet hozzájuk igazodni- amennyiben nem akarjuk őket mindenáron átformálni és az átlagos elváráshoz igazítani. Mert akkor tévúton járunk és nagyon hamar elveszíthetjük őket. A bizalmukat. Pedig nagyon sok dologra meg is tanítanak minket, ha figyelünk rájuk. Pont az érzékenységükből adódóan tudnak pl. sokkal toleránsabbak lenni a többiekhez.

Amúgy a nem szuperérzékeny gyerekeknek is van szuperérzékeny időszaka, gondoljunk a kamaszkorra.

A családi mediáció nagyon nagy segítséget tud adni abban, hogy utat találjunk ezekhez a gyerekekhez, kamaszokhoz.


http://www.kaukusz.hu