Ők nem mi vagyunk- avagy szülői álmok és gyermeki szorongások

Szombatonként úszni járnak gyerkőceim. Sok érdekes jelenetnek voltam már szem- és fültanúja, egy-kettőről már írtam is máshol. Most szombaton viszont olyan párbeszéd zajlott le mellettem, amit már nem is bírtam végighallgatni, felálltam és elmentem, annyira megsajnáltam a kisfiút. Azért írom meg, mert szorosan kapcsolódik az életvezetési klub októberi témájához ahol a szuperérzékenység kapcsán a gyerekek és szülők kapcsolata, különbözőségeink megértése, és az egymásra hangolódás kiemelt témánk lesz. Nem csak szuperérzékeny gyerekek szüleinek van ezzel dolga, mindenkinek jót tesz egy kis tréningezés.

És akkor a történet:

Kisfiú alig lehet 3 éves (lehet, hogy még nincs is) nem akar bemenni az úszótanfolyamra. (A nagyobbik jár). Olyan szinten szorong, olyan keserves sírást ad elő, hogy be sem tudják vinni a medencerészbe.

Szülők a gyerekkel leülnek az előtérbe- na innen látom a jelenetet (addig csak hallottam). Apuka majd szétrobban, egója romokban, anyuka tehetetlen, gyerek sír és nem akar bemenni. Van itt minden sértődés, fenyegetőzés, csak egy nincs: egyik szülőnek sem jutott eszébe megkérdezni a gyereket, hogy valójában mitől fél. Hogy próbálja megfogalmazni a szorongását. Ehelyett apuka közli, hogy akkor fürdőgatyában fogsz hazajönni- majd sértetten felugrik és elrohan. Anyuka: - Látod, apád, hogy megsértődött? Így sosem fogod legyőzni a nagytesódat!

A gyerek ül, alapból nagyon aprócska, de most még jobban összehúzza magát, és szemmel láthatólag nem érti, hogy az ő szeretett szülei mit nem értenek azon, hogy ő nem akar ebbe az ijesztő, zajos, ismeretlen helyre bemenni.

Nem minősítek, nincs jogom hozzá, de nem bírtam tovább hallgatni, ezért inkább bementem megnézni az enyémeket, akik 5 éves korukig uszoda közelében sem jártak. Annyira sajnáltam azt a szerencsétlen kis kölyköt, aki nem marad le semmiről ha nem most, hanem 3 év múlva tanul csak meg úszni. (Legalább a bőre is jobban viseli a klóros vizet).

A gyerekek különbözőek. A kicsinek nem dolga legyőzni a nagyot (a korkülönbséget úgysem tudja sosem- és ez épp elég kihívás egy kistesónak), mi szülők meg ne akarjuk már a saját elképzeléseinket végignyomni egy gyereken aki kétségbeesetten várja, hogy segítsünk neki ebben a számára ijesztő helyzetben. Ő nem mi vagyunk,  ő önálló, nekünk az a dolgunk, hogy minél jobban próbáljuk megérteni az ő kis világát és azon keresztül segíteni, egyengetni az útját, tanácsokkal ellátni, de legfőképpen biztonságot nyújtani az értő szeretetünkkel. Nem könnyű feladat, pont azért mert ők nem mi vagyunk, egy másik kis világgal kell összekapcsolódnunk.

Ha szeretnél ezekről a dolgokról mélyebben is beszélgetni várlak az októberi csoportos összejövetelen, vagy egyéni, családi mediáción, beszélgetésen. Részletek:

www.kaukusz.hu  oldalon, vagy:http://kaukuszmentor.blogspot.hu/2016/09/beszelgeteseinket-folytatjuk-nemi.html címen olvashatók.