Az, hogy ebből hogyan jön ki valaki, vagy kijön- e egyáltalán önmagától függ. Már hallom is erre az ,, igen, de ...'' kezdetű mondatokat. Nincs igen, de...
Akarod - e a változást vagy sem?
Hallottam én már sokféle magyarázkodást: a családom azt mondja, mert én olyan peches vagyok, nem tehetek róla, a másik a hibás, mert mindig ezt vonzom be, ez az egész azért van mert én érzékeny művész vagyok, nincs lehetőségem, pénzem, módom változtatni...
Mindig van lehetőség- önmagunkban.
Ezek az emberek, akik vágynak rá, hogy másképp legyen de mindig meg tudják magyarázni, hogy most éppen miért nem jó a pillanat, önmaguk, az életük túszai. Jellemző, hogy sokan úgy érzik mindent megtesznek, hiszen járnak pszichológushoz, médiumhoz, coach-hoz, lelki tanácsadóhoz...- és érdekes, hogy mindig sikerül olyan segítőt választaniuk, aki valamiért őket nem tudja mégsem segíteni. (Gondolják ők). Ilyenkor vagy újabb embert keresnek, vagy feladják, vagy ellentámadásba lendülnek és a segítő embert próbálják meg kritizálni.
Nem lehet segíteni azon az emberen, aki valójában nem akarja a változást! Aki folyamatosan a kibúvókat keresi, hogy miért is nem tudja jelenleg a feladatokat megoldani, mi az a külső ok, ami miatt ő most erre képtelen. Jó áldozatnak lenni? - biztos van, aki szereti, hiszen lehet jól sajnálni önmagunkat, úgy, hogy egy lépést nem kell tennünk.
Én a boldogság és az előrehaladás híve vagyok. És ehhez bizony tenni kell. De számomra nagyon megnyugtató az is, hogy a lehetőségek bennünk vannak. És a segítő szakmában dolgozó emberek ezért vannak, hogy ezt segítség összerakni. Hogy mindenki maga járhassa végig az útját, a lehetőségeit. Mert vannak kapuk, amelyeken érdemes lenne belépni. Önmagunkért. Az életünkért. A boldogságunkért. A nyugalmunkért.
Az utat segítek megtalálni, de végigjárni és a kapun belépni, már mindenkinek saját magának kell.
www.kaukusz.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése