Ennek ellenére a körülöttem lévő, és ismerős családokban is legalább egy embert tudok mondani, aki ettől szenved, ennek a tüneteit viseli és nem tudja, hogy mit tegyen ellene. Pedig itt is, mint sok más problémánál az időben "elkapott" probléma hamarabb megoldható. Nem mindegy, mert amikor már a pszichoszomatikus tünetek is megjelennek akkor már sokkal hosszabb utat kell bejárni. Azért jó hír, hogy az út bejárható és van kijárat a végén. Coachinggal nagyon jól feltérképezhető, hogy milyen változtatásokat igényelne az illető élete.
Ne sumákuljunk hát, ha gondunk van, tényleg próbáljuk megoldani- és nem ciki segítséget kérni. Hiszen aki benne él a problémában sokszor már nem látja az utat...
Amikor egy lelkes, munkára fókuszáló- nem érek rá semmire- időszakot felvált egy higgadt, nyugodt időszak az rendben van. De amikor ez az egyensúly nem jön el, hanem összesűrűsödnek a dolgok, fáradtak vagyunk és rosszkedvűek, azt vesszük észre, hogy valójában már nincs kedvünk elindulni dolgozni, elkezdünk késni, mi akik mindig 15 perccel korábban ott voltunk, az már a kiégés jele. Alulmotiváltság, már nem lelkesedünk a kollégákkal való beszélgetésekért, már nincsenek világot megváltó terveink, mert úgy érezzük teljes mértékben felesleges. Ehhez társul, vagy követi az, amikor már úgy érezzük ránk szálltak, több embertől óvakodunk, mint barátkozunk, már nem érezzük azt, hogy ez a munka "nekünk van kitalálva". És itt már mindenképpen kell foglalkozni ezzel a problémával, mert ha ez sokáig tart és folyamatosan ilyen frusztrált feszültségben élünk, megjelennek, megjelenhetnek a betegség tünetek is. Elkezdődnek a különböző kivizsgálások- szerencsés esetben nem találják okát a tüneteinknek. Pedig ok van, csak nem jó helyen keresik.
A lényeg, hogy ne verjük át magunkat, foglalkozzunk a belső igényeinkkel is, mert mindenkinek ez az egy életet van (legalábbis erről biztosan tudunk), és jó lenne ezt minél nagyobb mosollyal az arcunkon végig élni.
Life- és business coaching: http://www.kaukusz.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése